Milyen kihívásokkal szembesülhetünk ma a családpasztoráció során a nemi erkölcs terén? – fogalmazta meg Bíró László azMKPK családreferens püspöke az idei őszi papi családpasztorációs találkozó alapkérdését. A meghívott előadók e kihívások természetét, a rájuk adható válaszokat és a pasztorációra háruló feladatokat járták körül. A Németországból érkezett Christl Ruth Vonholdt, a DIJG intézet (Deutsches Institut für Jugend und Gesellschaft) igazgatója a nemi identitás kérdéskörét tárgyalta. A Magyar Kurír az intézet munkásságáról, előadása témáiról kérdezte.
Munkánk középpontjában az identitás és identitásfejlődés kérdésköre áll. Foglalkozunk ennek során a női és férfi identitással, a család szerepével az identitás kialakulásában, az identitással kapcsolatos problémákkal és az identitás sérüléseivel. A pszichoszexuális fejlődés is része az identitás fejlődésének, ezért a szexualitás és identitás kapcsolata is része munkánknak. Fontosnak tartjuk a gyermek jogát apára és anyára. Ezért politikailag is igyekszünk tenni. A gyerek számára akkor biztosított az ideális fejlődés, ha szülei stabil, konfliktusokkal nem terhelt, kapcsolatban gazdag házasságban élnek egymással. Így azért is küzdünk, hogy a házasság, mint egy férfi és egy nő között létrejövő kapcsolat és az ebből létrejövő család meghatározó példakép maradhasson kultúránkban.
Harminc év óta folyamatosan fordulnak hozzánk olyan nők és férfiak, akik homoszexuális vonzódásaikat nemkívánatosként élik meg és vágynak arra, hogy heteroszexuális kapcsolatra alkalmassá váljanak. Hosszú éveken át intenzíven foglalkoztunk a homoszexuális irányultsággal, és arra a megállapításra jutottunk, hogy a homoszexuális vonzódás a gyerekkorban megélt krónikus kapcsolati sérülések ellensúlyozására tett kísérlet. Ezeket a sérüléseket a fiúk elsősorban az apával való, a lányok az anyával való kapcsolatban élték meg. A homoszexualitásban a gyerekkorból származó kielégítetlen érzelmi szükségleteket – az elfogadás, a figyelem, megbecsülés hiánya az azonos nemű szülő részéről – szexualizálják. Egy homoszexuálisan érző férfi a szexuális kapcsolatban gyakran tudat alatt a férfitárstól való elfogadást, megbecsülést várja, vagy olyan férfias tulajdonságokból akar részesülni, melyeket magából hiányol. A homoszexualitással való próbálkozás azonban mindig hiábavaló marad, mert a szexualitás révén sem érzelmi sérülések nem gyógyíthatók, sem kapcsolati űrök nem tölthetők be.
A következő generáció jövőjéről van szó. A szexualitás egyetlen formája sem velünk született és nem mereven ösztönök által irányított. A pubertásban természetszerűleg sok fiatal bizonytalanodik el szexuális vonzalmait illetően és él meg félelmeket a másik nemmel való találkozás során. Szeretnénk felvilágosító munkát végezni, és nyíltan beszélni mindarról, amit a homoszexuális életstílus jelent. A homoszexualitás nem jelent természetes és egészséges alternatívát a heteroszexualitással szemben. Bátorítjuk a fiatalokat a velük született heteroszexuális potenciáljuk kibontakoztatásában, hogy majdan éretten menjenek bele a házasságba. Arra is biztatjuk őket, nézzenek szembe érzelmi problémáikkal és keressenek megfelelő segítséget.
Ami a Gender ideológiaet illeti: a gender ideológia olyan alaptételeket képvisel, melyek jelentősen akadályozzák és zavarják a fiatalok megfelelő identitásfejlődését. Ez az elmélet abból a feltételezésből indul ki, hogy nincs lényegi különbség férfi és nő között, amennyiben ilyet észlelünk – állítja a gender ideológia – akkor az a hibás nevelés eredménye. Ezért a gender ideológia ki akarja törölni a gyerekekből nemspecifikus különbségeket.
Ez alapfeltevés minden empirikus tudásunknak ellentmond. A fiatal lányoknak sokkal inkább azt kell megtanulniuk, miként tudják elfogadni éppen nemi különbözőségeiket. Aki mást akar tanítani a gyerekeknek, önelfogadásukat nehezíti meg és ezzel identitásfejlődésüket. Az identitás nem azonos a szereppel. Azok a gyerekek, akiknek biztonsággal fejlődött ki identitása, később szabadabbak különféle szerepek alkalmazásában.
A Gender ideológia képviselői szerint a „nem” jelentéktelen kategória. A férfi és nő házasságát, mint normát, éppen ezért elutasítják, hiszen az a férfi és nembeli különbözőségén alapul. A gender ideológia a heteroszexualitást, mint normát ugyancsak elutasítja. Azt hirdeti, hogy a homo-, transz-, biszexualitás, valamint a transzgender életformák jogilag ugyanúgy kezelendők. Ha a gyerekeknek ezt közvetítjük, mélyen elbizonytalaníthatjuk és elbátortalanítjuk őket a házasságérettség felé vezető úton. A homo- és a biszexualitás nem velünk született!
A fiatalokat megfosztják attól a fontos üzenettől, hogy a házasságérettség kulturális teljesítmény, melyért érdemes küzdeni és legyőzni félelmeket. Nincs a házassághoz fogható semmi más közösség, mely oly mértékben hozzájárulna a nemek összekapcsolásához, a társadalom fejlődéséhez, jövőképességéhez és békéjéhez. Ránk felnőttekre hárul a feladat, hogy minden lehetőséget megragadjunk elősegíteni a következő generáció házasságérettségét.
Feltehetően még az eredeti gender fogalomból indulnak ki. E szerint a gender nőről és férfiről beszél. Ez a fogalom élt hosszú ideig és található meg ma is esetenként angol nyelvterületen. A gender ideológia azonban más tartalommal töltötte meg a gender fogalmát.
Az új gender ideológiában abból indulnak ki, hogy a gender nem velünk született, hanem minden ember szabadon bármikor megválaszthatja és cserélgetheti. Sajnos a nyelvi zűrzavar a gender fogalom körül meglehetősen nagy manapság. Az EU gender mainstreamingről írva például a gender ideológia új gender fogalmából indul ki. E szerint nincs eredendő különbözőség nő és férfi között. Így a nem szerepekben sem lehet különbség, sem a munkában, sem a háztartás megosztásában. Egy nő, aki néhány éven keresztül otthon marad a gyerekei mellett, teljes munkaidőben a családnak akarja szentelni életét, a gender ideológia szerint elnyomott asszony, aki nem megfelelő tudattal rendelkezik.
Ezzel szemben én azt az álláspontot képviselem, ha egy házaspár 50:50 százalékban akarja megosztani a pénzkereső és háztartási munkát, legyen szívük joga. A gender ideológia ezt a fele-fele arányban történő megosztást kötelező érvényűen akarja bevezetni. Egyszerűen nem helytálló az az állítás, hogy a nő, aki otthon marad gyerekei mellett, elnyomott asszony lenne.
A gender ideológia egy következő lépésben ennél is tovább megy. Az ember férfiként és nőként való kezelése hátrányos helyzetbe juttatja a nőt. Ahhoz, hogy az ember valóban szabad legyen, meg kell szabadulni a „nem” kötelező érvényű meghatározásától. Az ember külső nemi jegyei – mondja a gender ideológia – véletlenszerűek, a szabadsága akadályát képezik, ezért legjobb, ha egészen lemond a „nem” kategóriájáról. Ezzel a gender ideológia a férfiség és nőség, és ezzel a testiség jelentőségét értékeli le, amivel rombolja mind a gyerekekben, mind a felnőttekben az identitástudatot. Identitásunkat akkor tudjuk megtalálni, ha testünket és annak jelentőségét, nemi kötődésünket pozitívan integráljuk életünkbe.
Mit gondolnak erről más nőszervezetek?
Sokan úgy vélik, a gender mainstreaming pusztán a nők és férfiak financiális és politikai egyenlőségért, igazságosságáért küzd. Ez a gender mainstreaming vonzereje. A nyugati társadalmakban is vannak tennivalók, a nők itt is szenvednek el hátrányokat, igazságtalanságot, amik sajgó sebek számukra. Az ember igazságosság utáni vágyával azonban a gender ideológia visszaél. Eszközzé teszik az elméletet, mely az embert kimenteni hivatott a nem „kényszerzubbonyából”. Ez a totalitarizmus jele. Minden totalitarizmust az fémjelez, hogy a valóságban létező embert, annak minden nagyságával és gyengeségével helyettesíteni kívánja egy „jobb emberrel”. Aki azonban azt hirdeti, hogy a nem az ember beszűkülését eredményezi, elidegeníti az embert önmagától és végül megakadályozza a test, lélek, szellem teljes kibontakoztatását.
A lényeg, hogy lehetővé tegyük a szabadság érvényesülését. A nőknek és férfiaknak meg kell tanulniuk, hogy kölcsönösen hallgassanak egymásra. A nő gyakorta egészen másra vágyik, mint a férfi, ha erre megvan a szabadsága. Azokban az országokban, ahol a nők nem állnak anyagi nyomás alatt, mutatkozik meg, hogy a nők az életben egészen más értékrendet képviselnek, mint a férfiak. Azokaz a nőket, akik néhány évre szívesen otthon maradnak, hogy teljességgel családjuknak és gyerekeiknek szenteljék magukat, nem szabadba megbélyegezni és diszkriminálni. A család számára lehetővé kellene tenni, hogy egy kereső munkájából fenntarthassa magát. Sok nő néhány otthon töltött év után vissza akar térni a munka világába, ők szívesen választanák a részmunkaidőt. Fontos lenne a nők számára ezt a visszatérést lehetővé tenni. Ez a politika és a gazdaság asztala lenne.